Konyhám

2010. október 28., csütörtök

Kertem

Jó pár napja nem írtam semmit...Ez az ősz, nem az én őszöm, nem szoktam beteg lenni, főleg ennyire, mint most....
Keltem, feküdtem, de azért a családot elláttam. Mivel "szobafokságon" voltam, neki álltam a foltvarrós dossziékat átnézni.....hááááát, hogy mi mindent gyűjtöttem össze az elmúlt évek alatt!!!
Ma csodálatosan sütött a nap! Kimerészkedtem a kertembe és szomorkásan vettem tudomásul, hogy kicsit elhanyagoltam növénykéimet.....De ebben a szelíd lepusztulásban is volt valami, ami jókedvre derített. A rozsdásodó eperlevelek között még találtam virágot, sőt pár szem ici-pici piros, ( na jó, rózsaszin) eperszemecskét!!! A pálmafa is kint van még az őszi színekben pompázó kertemben. Remélem hétvégén még jó idő lesz és tudok matatni szeretett növényeim között.


2010. október 17., vasárnap

Hétvégi kikapcsolódás



Szeretem a sanzont. Edit Piaf francia énekesnő volt, gyerekkoromban a rádióban sokat hallottam számait.
Péntek este a MÜPA-ban újra lehetett hallani. Persze nem a "kis veréb", ahogy annak idején hivták,
hanem Jil Aigrot énekelt, akinek hangja hitelesen adta vissza a hires énekesnő lényét.A lelkes közönség tapssal hálálta meg a szép estét.



Vasárnap délutánra is akadt szórakozás.Férjem már régebben olvasta, a héten bemutatott megfilmesitett Izek,imák,szerelmek könyvet.Most elmentünk megnézni mi is. Elgondolkodtató, hogy a mai világban, amikor szabadon lehet társat választani,válságban van a házasság, mint intézmény.Persze, nem mindenki tud elfutni a gondjaival Indiába és Baliba, hogy megtalálja önmagát és a megoldást. Nekem az életvidám, harsány, pizza és spagetti evős vigasztalás tetszett. A szép tájak látványa, a különféle sorsok megismerése, a lelkizések, úgy gondolom nekünk nőknek biztosan tetszeni fog. Aki spiritualis beállitottságú, annak még inkább.

Ezüstvölgy

Szeptember már rég volt..... Minden foltvarró olvasott különféle blogokban és CÉH újságában is, a szokásos őszi nagy foltvarró zarándok útról, de a mai szomorkás vasárnap délután hogy jobb kedvre derüljek,megnézegettem saját képeimet.Aztán úgy gondoltam én is beszámolok erről az útról.Sokszor hallottam kedves foltos ismerőseimtől erről a fergeteges programról. Nagyon boldog vagyok, hogy lányommal együtt én is részt vehettem ezen a buszos kiruccanáson. Aki ott volt, szerintem mindenki élvezte.Sári és Szabolcs szervezésében remek volt a buszos út, a szállás, folyamatos meglepetés látni valók naponta. A társaság jókedvű, vidám csapat, sok nevetéssel és a látnivalók hangos megbeszélésével. Nagy élmény volt számomra ennyi patchwork termék felvonultatása.Kicsit elszomorodok, hogy sose fogok ilyen szépen varrni, de hát a múzeumban, amikor a festményekben gyönyörködöm, eszembe se jut, hogy én is fessek....maradok a patchwork lelkes nézőjének és hívének és ha valami kikerül a kezem közül, akkor nagyon boldog vagyok.
Néhány képet mellékelek itt és itt


2010. október 5., kedd

Esős nap...

Jaj, de nem szeretem ezt az időt! Már második napja vigasztalanul esik, sötét van, sehol egy halvány napsugár.Mit lehet ilyenkor tenni? Mivel vasárnap kell kitenni a lomtalanitásra szánt dolgokat, igy nyugodt szivvel le lehet menni a pincébe pakolászni, hiszen édes mindegy hol van a villany felkapcsolva.Tegnap órákig rámoltam, amikor kezembe került egy régebben beszerzett, ám nem jól funkcionált lábtartó.Ki akartam dobni, aztán eszembe jutott, hátha jó lenne Mucónak.Eljött az az idő, amikor Mucó mancsait és szőrét minden alkalommal le kell törölnöm, ha megérkezik a vizes kertből.Igaz, alulról jön fel, a macskaajtón keresztül és amig felérkezik, addig kicsit "lejárja" a nedvességet. Felvittem a lábtartót a nappaliba, a radiátor elé tettem. Mucó figyelte ténykedésemet, aztán én felvettem és "megbeszéltem" vele, hogy jó lenne, ha nem a fotelban ücsörögne ezentúl, hanem ezen az új helyen. Rátettem, megszimatolta, majd kétszer balra, egyszer jobbra fordult ( aki ismeri a macskákat, az tudja, mindig forgolódnak a végleges elhelyezkedésig), sóhajtott beletörődve és elaludt. Azóta egy éjszaka is eltelt és úgy látom tetszik ez a hely neki, dorombolva szundikál.



Ebben a rámolásban valami finommal szerettem volna magamat megjutalmazni, valami jóféle levessel.
A kamrában ott várakozott egy szép sütőtök. Ebből készitettem krémes sütőtök levest. Amikor elkészült, megteritettem és a Férjjel együtt kanalaztam az illatos, mézzel édesitett forrró levest, akkor úgy gondoltam, ezt a bánatos őszi napot is kellemessé lehet tenni.







2010. október 3., vasárnap

Október első vasárnap estéje

Hosszas tűnődés után ma este úgy döntöttem, leülök és elkezdem írni blogomat.
Első sorban arra a kérdésre kell válaszolnom, hogy miért kezdek el én is irni blogot, amikor annyi jó, nivós működik, mit akarok közölni azoknak, akik soraimat olvassák.Hiszen se főzős, se kézimunkázós nem lesz igazából az én blogom .Azaz mégis: fogok sütni, főzni ,hobbyjaimat is megmutatom. De semmi eredeti ötlettel, nagy dologgal nem fogok jönni, hiszen mindent kitaláltak már előttem.Én csak időnként jelentkezem és megmutatom, mi fért a napomba.Pár hónappal ezelőtt lányom még Belgiumban tanult és a parányi konyhájában egyszerű felszerelések mellett mindenféle nehézségei akadtak .Akkoriban skype-on adtam segitséget és volt egy mulatságos "együtt sütésünk" amikor mindkettőnk konyha asztalán ott állt a laptop és egyszerre hajtogattuk a krumplis pogácsát.
Ekkoriban fogalmazódott meg, hogy blogban fogom elküldeni az otthoni recepteket, hiszen állandóan fotóztam és írtam az aznapi ételeket. De ez elmaradt, mert június végétől újra otthon van velünk.

Egész életemben valamit mindig csinált a két kezem. Tanultam zongorázni, az iskolában az órák alatt állandóan rajzoltam a tankönyveimbe.Két évig a gimnáziumban kerámia órákra, majd gimnázium váltáskor a másikban varró órákra jártam.Akkoriban 5 + 1 rendszerű oktatás volt, 5 napig humán és reál tantárgyakat tanultunk és egy nap ( ezt vártam a legjobban) pedig agyaggal dolgoztunk, formáztunk valami szépet, vagy varrni, himezni tanultunk. Természetesen otthon is részt kellett venni a háztartásban, segíteni a sütés-főzésben, a takaritásban és a kerti munkálatokban. Ez igy volt jó és természetes.
Aztán felnőtt lettem, dolgozni kezdtem (műszaki rajzolóként megint a kezeimre volt szükség), két gyereket szeretgettem és felneveltem. Ma pedig otthon vagyok és egy újabb életformában élek.Háztartásra több időm van és minden egyéb más számomra kellemes időtöltésre. Igy aztán kertezem, macskázom, neten böngészek, rengeteget fotózom, barátnőkkel találkozom, újabban bele kóstoltam a patchwork varrás rejtelmeibe.Ez utóbbi kézimunka nagyon tetszik, csodálom mások gyönyörű munkáit, de én igen szerényen művelem.

Nos, miről fog szólni az én blogom? Arról, ami a napomba belefér és valamiért úgy gondolom, érdekes lesz annak, aki ide bekukkant.


Milyen is volt a mai napom? Ezen a szürke vasárnapon úgy gondolta a család, hogy csendes "szöszögős" napot tartunk.Mindenki tette a dolgát a családban. Ebédre egyszerű vadast készitettem és gőzben melegitettem hozzá knédlit.




 Délután amig a Hölgyválasz cimű filmet közösen megnéztük, addig elő vettem a rongyos dobozomat és válogattam karácsonyi anyagokat.

 Később a kertben Férjemmel kicsit matattunk, addig megsült a finom almás-sütőtökös pite, amire Lányom vigyázott. Még virágzik a kertem, persze szerényen, de sikerült egy csokrot késziteni.





Aki a legtöbbet pihent a családban, Mucó, a 10 éves családi kedvenc macsek. Róla sokat fogok mesélni.






Készitettem fotókat, remélem sikerül feltennem. Ennyi fért a napomba. Olvassátok szeretettel.

Utóirat. Mindenkit aki blogot ír, csak tisztelni tudok, mert nem kis munka!!